Kóros hegek

Read so far

Kóros hegek

Ha az éretlen heg korai érési fázisában támad zavar, akkor hipertrófiás heg alakul ki. Az esetek kisebb százalékában, ha ez a folyamat erősebb és nem áll le, akkor keloid kialakulásába torkollhat. A kóros hegképződés kialakulásához több tényező egyidejű és együttes hatása szükséges. A másodlagos sebgyógyulással gyógyuló, spontán hámosodó bőrhiány minden esetben hipertrófiás, olykor keloidos heggel gyógyul. A vérzés szétválasztja egymástól a szöveteket, megakadályozza, ill. hátráltatja a gyógyulási folyamatot, könnyen fertőződik, megakadályozhatja az érújraképződést. Az izomösszehúzódás fő irányában haladó sebek a legexponáltabbak, míg az erre merőlegesen haladókat éri a legkisebb ingerhatás. Ha a műtéti metszés az izommozgások vonalába esik, csaknem biztosra vehető a kóros heg képződése. Az izommozgással összefüggő állandó mozgásingerek a heg megnyugvását gátolják.
A hegképződés egy aktív sejttevékenység eredménye, így a hegek minősége időben változik, azaz a leggondosabban végzett műtéti sebegyesítés utáni hegek is az első pár hét után átmenetileg vaskosabbak, vörösebbek, keményebbek lesznek, ezen állapotuk hetekig-hónapokig fennmaradhat, majd elvékonyodnak, elhalványulnak, és fél-egy év múlva érik el végállapotukat. Egyes hegek még egy éven túl is aktívak lehetnek, folyamatosan változhatnak. A fibroblaszt sejtek a felelősek a keloidokban képződő nagytömegű, éretlen kollagénrost lerakódásáért. A hegtömeg saját vérellátása rossz.
Meghatározott, szteroid túlprodukcióval járó kórképekben, vagy hosszantartó szisztémás szteroid kezelést igénylő betegségekben ( autoimmun, stb.) hatására elhúzódó sebgyógyulás és/vagy rossz sebgyógyulási hajlam alakul ki.
Sok egyéb, jól ismert kockázati tényező is szerepet játszik a kóros hegképződés létrejöttében:

  • Egyes bőrtípusok
  • Betegségek
    • Kötőszöveti -
    • Hormonális -
    • Anyagcsere –
  • Hiány – állapotok
    • Nyomelemek
    • Vitaminok

Kóros hegek közül megkülönböztetünk a környezetéből kiemelkedő vagy besüppedő hegeket. A kóros hegképződés leggyakoribb formája a megvastagodott, ún. hipertrófiás heg. A heg kiemelkedése szerint megkülönböztetünk:

  • Atrophiás heg
    • Stria
  • Hipertrófiás heg
  • Keloid

ATROPHIÁS HEG

A bőr felszínéhez képest ez a hegtípus besüppedés, sorvadás formájában jelenik meg a bőrben. Kialakulásának hátterében az elégtelen mennyiségű kollagénrost termelődés, amely lehet alkati sajátosság vagy a gyulladásos folyamatok eredménye. A bőr alatti struktúrák, úgymint a zsír vagy az izmok csökkennek, ill. elvesznek. A hegesedésnek ez a fajtája leggyakrabban aknéhoz társul, de okozhatja bárányhimlő, sebészeti beavatkozás vagy baleset is. Az atrophiás heg speciális formája a stria, mely az igen gyorsan megfeszülő bőrön keletkezik. Ilyen hegek keletkezhetnek:

  • terhesség alatt
  • igen gyors hízás alkalmával
  • serdülőkori gyors növekedésnél
  • amikor a bőr feszülés alatt van a gyógyulási folyamat alatt ( különösen közel az ízületekhez )

Ez a hegtípus pár év után spontán javul.

Két fajta kóros heg van, amely kiemelkedik a környező bőrből, melyet a kollagén túltermelődése okoz. Ezek a hipertrófiás hegek és a keloidok.

HYPERTROPHIAS HEG

A bőr szintjében levő vagy abból alig kiemelkedő, de szélesebb, vagy az eredeti hegvonalnál vastagabb heget jelent. A fokozott kollagén termelődés eredményezi kialakulását. A hipertrófiás heg a bőrből kiemelkedő duzzanat a heg lefutásának megfelelően, melynek színe élénkebb, mint a környezetéé. Nehezen felismerhető átmenettel olvad a környezetébe. Soha nem terjed túl az eredeti seb határain. Felszíne változatos: egyenetlen, dudoros kiemelkedések között besüppedések jellemzik. A hipertrófiás heg nem növekszik, nem nagyobbodik, sőt az idő múltával zsugorodása révén kisebbedik. Idővel megjelenése és állaga javul. A vonalas hipertrófiás hegek esetében a sebszélek feszülése váltja ki a hegburjánzást, addig az égési hipertrófiás hegeknél az irha károsodásának a mélysége és súlyossága a meghatározó. A hipertrófiás hegek kialakulásában szerepet játszanak:

  • Műtéttechnikai okok
  • Sebgyógyulási zavarok
    • Bevérzések
    • Folyadékgyülemek
    • Nyirokpangás
    • Fertőzések
    • Szövetelhalások
  • Helytelen sebkezelés
  • Életkor
  • Rassz
  • Bőrtípus
  • Egyéb …

KELOID

A keloidok teljesen különböznek a hipertrófiás hegektől. A magas kiújulási ráta miatt szemimalignus kórképnek számítanak. A keloidképződés emberekre jellemző, állatokban nem fordul elő. A keloid kialakulásának oka ismeretlen. J. Alibert francia sebész a daganatszerűen burjánzó hegeket a „kélé” ( rákolló ) görög szóból keloidnak nevezte el, mivel a határ nélkül növekvő amorf hegtömeg a rákollóra emlékeztette. A magyar nyelv „vadhúsnak” is nevezi. A keloidok többfajta megjelenésű hegek, melyek növekvő tendenciája akár tumorszerűvé is válhat. A keloid erősen burjánzó, vastag heg, melynek a határai az eredeti heg határait jelentősen meghaladhatják, folyamatosan növekvő módon. A keloidos hegképződés helye az irhában van, ahol egy élettelen kollagén massza alakul ki, melyre jellemző a kontroll nélküli, szabályozatlan, hatalmas mennyiségben termelődő mátrix. Keloid kialakulhat banális bőrfüggelék gyulladás, műtéti metszések után, balesetek, apró bőrsérülések vagy égések következtében, de előfordulhat testékszerek behelyezését követően is. Gyakori az oltások helyén, vagy a mellkason pattanások heges gyógyulása után. Ritka esetben a keloid spontán is kialakulhat. A keloid nem rosszindulatú tumor, így nem veszélyes, de kozmetikai problémán túl a tömött tapintattal, kellemetlen húzó érzéssel, viszketéssel esetleg fájdalommal is járhat. Esztétikailag is zavaró, mivel megjelenése vízcseppszerű, éles határral emelkedik ki a környezetéből és vaskos, sötét színű. Minden életkorban előfordulhat, de leginkább 10-20. életév között jelentkezik, férfiban és nőben egyaránt. Sötétebb bőrűeken gyakrabban fordul elő. A testfelületen bárhol kialakulhat keloidos heg, de vannak helyek, ahol gyakrabban számíthatunk előfordulására: a tarkónál, a szegycsontnál, a válltájéknál vagy a fülcimpán.
A keloidba adott szteroid gyors terápiás választ vált ki a heg belsejében, ahol a gyógyszer a keloidban lévő sejtes elemek aktivitásának jelentős csökkentéséhez vezet. A keloid hajlamosító tényezői:

  • Lokalizáció
  • Rassz
  • Bőrtípus
  • Familiáris halmozódás
  • Kötőszöveti betegségek
  • Endokrinológiai betegségek és faktorok
  • Metabolikus zavarok
  • Immunológiai zavarok
  • Nem
  • Genetikai malformációk
  • Egyéb …